Születésemlék

Posted By on April 30, 2013

Kevend vár. Minden este vár: mese és altatás. A hosszú altatásokat – bevallom – igyekeznék megúszni, és haladunk is ez irányban. Már nem kell megvárnom, hogy teljesen elaludjon, elenged dolgozni, ha már elpilled, vagy megnyugodott.  Amikor ma mentem be hozzá mese után, látom, hogy Csibus és bandája ott finceregnek Jácint kezében. Lesem, hogy hova férhetnék, és lenne is hely, de azért próbálkozom:

- Én már úgy látom, nem férek ide. Vagytok már elegen. Minek kellenék még ide?

-Simogatógépnek – hangzott a számára gondolkodást sem igénylő válasz.

Elképzeltem magam: etetőgép, ölelőgép, puszilógép, játszógép… És eszembe ötlött, hogy az altatás még egyfajta köldökzsinór. Ez előásott belőlem egy történetet, amit ha nekem mesélnek, biztos kétkedve hittem volna el, tehát én sem várom, hogy elhiggyétek, de azért minden szavam igaz.

Kevend ötéves korához képest úszik, mély vízben is. Persze egyelőre nem egy Gyurtadani, de az edző már lát benne fantáziát. Mondjuk, hogy szinte kezdi lestoppolni Jácintot a versenyúszás számára.

Egész kicsiként vittem a sporiba, mivel Jankát úgyis hordtam úszásra, azalatt a kicsit is elkezdtem a vízhez szoktatni. (Babaúszásra nem jártunk, mert a primitív reflexeknek (ilyen a búvárrefllex is) gátlás alá kell kerülniük a nekik megfelelő időben, ezt fenntartani, a gátlás alá kerülésüket elhúzni a vizsgálatok szerint nem tanácsos, mert később az idegrendszer éretlenségéhez vezet, ami tanulási, illetve memóriazavarokat is okozhat vö. pl.: http://www.logopedia11.hu/files/reflexcikk.pdf)

birthmemoryEgyszer Kevend kb. hároméves lehetett, amikor meg szerettem volna nézni, hogy szabályosan lebeg-e a vízben, az idegrendszeri fejlődése e téren mit mutat. Meg akartam fogni a kis fejénél, hogy a hátán tud-e egyenletesen lebegni: nem dől-e féloldalra, nem húz-e az egyik oldala stb. De ő nem tudta, mit is akarok, és ellenállt, mindenáron kapaszkodni akart, kapálózott. Akkor szép halkan mondtam neki, ez olyan lesz, mint amikor a hasamban úszkált, mikor még bent volt. Mivel kicsi baba volt (úgy értem a pocakomhoz képest), jó nagy helye volt úszkálni odabent. Míg ezt meséltem neki, szépen elengedte magát, megnyugodott, és lebegett a vízben, miközben a fejénél fogtam, és ezt mondta:

- Amikor kiszülettem, a bácsik ott álltak körben, megfogtak, levágtak, és elvittek. (sic!)

Na, innen az írást is nehéz folytatnom, mert még ma is érzem azt a döbbenetet, amit akkor éltem át. Pont így történt, pedig sosem meséltük neki, hogyan született. Csak álltam lemerevedve, hirtelen kihűlve, aztán átforrósodva, és egy darabig megszólalni sem bírtam. Aztán észre térvén kaptam az alkalmon, és megkérdeztem: mi történt még utána – mert eddig ugye én is ott voltam a születésnél, de aztán már nem: hátha beárulja a nővéreket, hogy túl hideg vízzel fürdették, vagy rögtön agyonpuszilgatták, agyonsimogatták, és innentől kezdve hiszi azt, hogy most már mindig így lesz, ez jár neki. De semmi. Filmszakadás volt. Kizökkent, és másról kezdett beszélni.

Azóta sem, sosem tudtam újra előhívni belőle ezt az emléket. Talán a víz, talán a lebegés, és a visszaröpítés az időben együttesen hozhatták belőle elő ezeket a szavakat.

About the author

Comments

Comments are closed.