Esélyegyenlőség az oktatásban: az inkluzív oktatási rendszer a párbeszéd iskolája

Posted By on July 9, 2014

Az a vágy, hogy valahová tartozzunk, részt vegyünk a dolgokban, vagy hogy egy közösségbe tartozzunk, alapvető emberi szükséglet. Ez az egyik alapelve a demokráciánknak. Mindannyiunknak ugyanarra van szüksége: szeretnénk, ha szeretnének, ha lennének barátaink, szeretnénk érezni, hogy hasznos tagjai vagyunk a családunknak, közösségünknek…. Úgy tanuljuk megérteni a másik látásmódját és szempontjait, ha kapcsolatban vagyunk vele. Ha mindenkit bevonunk a közösségbe, akkor kitárjuk a tanulási lehetőségek ajtaját, és megtanuljuk értékelni a saját emberségünket.”

(Joseph Petner)

Az inkluzívan gondolkodó társadalom

Az inkluzivitást magáénak valló, demokratikusan gondolkodó és cselekvő társadalmak alapfilozófiája szerint minden embernek joga van teljes mértékben részt venni a társadalmi életben, ahol tiszteletben tartják minden ember méltóságát, és értéknek tekintik a sokféleséget, az egyes emberek különbözőségét és eltérő képességeit. Az inkluzívan gondolkodó társadalom az esélyegyenlőség, a tolerancia, a méltányosság, az elfogadó, befogadó és nem a kirekesztő közösség szellemében és szelleméből építkezik és gyarapszik. Tagjai nyitottak a világra, nyitottak egymásra, nyitottak a másságra, mert a másságban élmény lakozhat, motiváció. Konstruktívan szemlélik a másikban rejlő képességeket és értékeket, tehát abból merítkeznek, ami van, és abból próbálják a legjobb, leghasznosabb eredményeket elérni. Ha egy emberre úgy tekintenek mint kompetens egyénre, akkor az kompetensen akar és fog viselkedni, ha a hátrányaira fókuszálnak, akkor folyamatosan a hátrány leküzdésével lesz elfoglalva, és figyelmét, idejét arra összepontosítja, nem pedig a benne rejlő jó képességek kibontakoztatására.

Az inkluzívan gondolkodó társadalom inkluzívan gondolkodó egyénekből áll, akik az együttműködés, a közös tudás és képességek erejében nagyobb előnyt, hasznot, sikert látnak, mint az egyéni teljesítményekben. Együttműködve harmonikusabban fejlődnek, sikeresebbek és versenyképesebbek, mint külön-külön. Az egyének korlátozott képességét és tudását a közösség együttes tudása és képessége felülmúlja. Az egyéni kimagasló eredmények is együttműködésekből születnek.

A különböző társadalmak által definiált másságfogalmak mindig az uralkodó csoport által meghatározott ideológiai elképzelések szerint konstruálják a közgondolkodást. Ez nem az adott társadalom működési mechanizmusának természetes módon kialakult struktúrája, hanem a domináns csoport érdekérvényesítésének logikája mentén kifejlődött és a társadalom tagjaival különböző módokon természetesként elfogadtatott hierarchia újratermelődésének eredménye.

A domináns csoport ideológiája szerint a társadalomban másnak, másiknak tekintett egyének eltérnek rassz (pl. nem európai), nem (pl. nő vagy transznemű), bőrszín (pl. fekete, sárga), szexuális orientáció (pl. bi- vagy homoszexuális), nyelvhasználat (az ország hivatalos nyelvétől eltérő), képességek (pl. fogyatékkal élők, megváltozott munkaképességűek), társadalmi osztály (pl. hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetűek), lakóhely (falu-város), vagy akár életkor (kisgyerekek, öregek) alapján. A felnőtt, intelligens társadalmak fokozott figyelmet szentelnek a „másikok” védelmének[1], alapvető emberi jogaik érvényesítésének, és azon fáradoznak, hogy egy együttélhetőbb, a másikra nyitott szemléletű társadalmat alakítsanak ki, hogy a társadalom egésze hasznosuljon a különbözőségekből[2].

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol például vakok élnek együtt, és egyáltalán nincs világítás – mennyi akadállyal szembesül az odatévedt látó! Vagy próbáljuk magunk előtt felépíteni a röpülő emberek társadalmát, ahova betévedünk, és ki kell fejleszteni egy sor technikai segítséget, kompenzációt a mi számunkra, hogy részt tudjunk venni az ottani normális élet működésében! Erről szól az inkluzív társadalom: segíteni egymásnak abban, hogy a sokféle embertől ne gyengébben, hanem még jobban működjön a közösség.

Törvényeket hoznak ezen alapelvek mentén és érdekében. Civil szervezetek dolgoznak a meglévő diszkriminatív elemek feltárása és nyilvánossá tétele céljából, különböző szervezeteknél lobbiznak a „mások” esélynöveléséért, használják a médiát az inkluzív társadalom gondolkodásának kialakításáért, vallási közösségek, híres emberek „akcióznak” egymás segítésének szellemében. A munkahelyek különböző kedvezményekben részesülnek, ha munkahelyet teremtenek, foglalkoztatást biztosítanak, élhetőbb világot azok számára, akik segítségre szorulnak, akik különleges bánásmódot igényelnek. Számos kezdeményezés történik, információátadás, orvosi vizsgálat annak érdekében, hogy még inkább megnövekedjen a biztonságos születések, életesélyek és életkörülmények lehetősége. A szülők azon felismeréseit például, hogy fogyatékkal élő gyermekük is teljes jogú tagja a társadalomnak − ahol gyermeküknek joga van megkapni a maximális segítséget az önállóvá váláshoz, a könnyebb élethez −, a társadalom különböző szervezetei, intézményei az egészségügyi, oktatási és egyéb fejlesztő szolgáltatások, ellátások biztosításával segíti.

Mivel a domináns ideológiában megkülönböztetett másságok többnyire „valamiféle természetes deficites eltérésnek” artikulálódnak, ezért az ezek ellen irányuló cselekvéseket társadalmi szinten mindig megelőzik ezen témák tematizálásai: kialakítják a nem természetes rend érzékelésére való érzékenyítést a társadalom tagjaiban, majd az újrabootolt gondolkodási képességekkel cselekvési motivációkat fogalmaznak meg, és ezek után történik meg a cselekvési tervek kidolgozása és kivitelezése.


[1] A 2003. évi CXXV. törvény 8. és 9. §-a szerint 8. §17 Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt a) neme, b) faji hovatartozása, c) bőrszíne, d) nemzetisége, e)18 nemzetiséghez való tartozása, f) anyanyelve, g) fogyatékossága, h) egészségi állapota, i) vallási vagy világnézeti meggyőződése, j) politikai vagy más véleménye, k) családi állapota, l) anyasága (terhessége) vagy apasága, m) szexuális irányultsága, n) nemi identitása, o) életkora, p) társadalmi származása, q) vagyoni helyzete, r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, s) érdekképviselethez való tartozása, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.

9. §19 Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.” (2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=76310.262785.

[2]„A társadalom mássághoz való viszonya összetett tényezők függvénye. A nyitott, demokratikus társadalmakban a valamilyen szempontból más ember nem kap negatív megkülönböztető jegyet, a másság nem befolyásolja az eltérő tulajdonságokat mutatók emberi minőségét. A pozitív másságszemlélet értékként kezeli a másságban kifejeződő egyediséget” (Illyés: 1999).

(…)

Az írás teljes egészében: inkluzív iskola, a párbeszéd iskolája

Megjelent: Barna László – Fekete Sándor – Kegyesné Szekeres Erika – Major Ágnes (2014) Egyenlőtlen utakon. Tehetséggondozó. Műhely Füzetek 2. Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Tudományos Diákköri Tanács. 69–84. ISBN 978-963-358-055-4

Kép1

 

online: http://bolcsesz.uni-miskolc.hu/dok/tdk/2014/egyenlotlen_utakon.pdf

 

Az alábbi képek jénai iskolákban készültek (normál, egy alterntív és a Jéna-plan iskolában). A képeket tanórákon és az iskolákban készítettem. Látható, hogy mennyi rekreációs helyet hoznak létre a gyerekeknek, és hogy a munkaformák közti változatosságot a terem berendezése is tükrözi. A gyerekek szabadon mozoghatnak az órákon, önállóan segítenek egymásnak, és az sem baj, ha valaki a zsámolyra téve a füzetét a padlón ülve dolgozik.;)

(Sajnos, nem minden kép lett tökéletes, mégis úgy döntöttem, felrakok közülük párat.)

About the author

Comments

Comments are closed.