Az univerzum visszavág

Posted By on October 18, 2015

autumn-danceNemrég voltam egy „tréningen”, ahol megtapasztaltuk, hogy az univerzum támogat. (Egyébként tényleg!) Még kérni is lehetett a végén. Pontosabban akarni. De most nem árulom el, hogy mit kértem… a szokásosak mellett persze. A végén volt egy lista is segítségképp (hogy ki ne hagyjunk semmit, mert itt a lehetőség): akarunk-e ezt-azt. A teremben (100-150 ember közt) meglehetős egyetértés volt az anyagiak tekintetében (ami a tréning célját tekintve extra hozadék), és még egyben, egy hárombetűsben, ám azt most pirulnék leírni, de tömegben senki nem volt szemérmes. Talán azt hitték, nem hallja a szomszédjuk sem. Na de, kanyarodjunk végre a beteljesülésekhez!
Elkezdődött. Őszintén, én még nem…, nem szeretném. Beleunok, kiégek,  mint a karácsonyi égők a szekrényben. Tavaly még jók voltak… Mi történt velük a dobozban? (Jobb, ha Ti is ellenőrzitek őket még szenteste előtt, mert akkor már csak kotorászni lehet a szinte csonkig égett gyertyák után, hogy a csodavárás fényügyileg is teljes legyen.)
Igen, a karácsonnyal szembesülök október közepén a Facebookon: Készítsünk angyalkát!, Fessünk a tenyerünkre télapót! (lehet Mikulást is), Wham! Last Christmas… Nehogy ne legyünk up-to-date-ek!. :/  Gyorsan továbbpörgetek…
A boltban pedig úgy teszek, mint aki nem veszi észre a szaloncukrot és társait. Kedvezményes áron idei címkével − fölvikszelve a tavalyi csoki mázát. (Úgy tűnik, van némi averzióm a bolti szaloncukrokkal.) Mindig elkalandozom… Újratervezés!
Elég az hozzá, hogy reggel lecseteltük egy kollégámmal (én még ágyban voltam): a közös oldalra mi még ilyet nem teszünk fel. Vidultam a nagy egyetértésen, elbambulva öltözködtem. Alsók után a zokni. Juj, de jó! Van még gombóc! Nem kell párt keresni. Fekete. (Egyébként elárulom, kicseleztem magam, mert vettem vagy 10 pár egyforma fekete zoknit, hogy megnöveljem az esélyét a pártalálásnak. Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel. Nálam már a színes párok kevésbé játszanak, a feketék meg ugyan feketék voltak, de mégsem teljesen egyformák. Hol a hosszuk más, hol a gumírozásuk, hol az elszürkült árnyalatukban röhögcséltek rám egyformának tettetve magukat. Tehát ésszerűsíteni − bocs, 2016-tól: észszerűsíteni − kellett. Felhúztam. Remek! Jobb láb. Fekete. Mi? Mi csillog ezen? Ajh, egy karácsonyfa. (Ez még előző generációs fekete zokni.) :( Végső reménykedéssel kapok a másik  után, hátha nem pár, nincs karácsonyfa… Pár. Hát, sanszos volt, hogy pár, mert azért két csillogó karácsonyfát csak össze tud párosítani az ember.

Fruit and oat cookiesFeladom. Itt vannak az ünnepek. Odamegyek az ablakhoz, és mondogatom: ősz van, ősz van. Október. De lehet, hogy nem. Manapság mit lehet tudni.
Mielőtt elkezdtem írni, bekapcsoltam egy YouTube-egyveleget. Nem ünnepit. Azt már le sem írom, hogy ebben a percben, most, hogy már épp be akartam fejezni az írást, mi kezdett el szólni a listáról….
Az univerzum kikacagott. :(
Végleg megtörtem! Ha az univerzum (is) támogatja már októberben a karácsonyt, minden ellenállás teljesen hasztalan.

Megyek. Szórok egy kis fahéjat meg gyömbért a gyerekek heti gyümölcsös kekszébe, mielőtt berakom a sütőbe. ;)

About the author

Comments

Comments are closed.